három (nyivákoló) nővér (változat)

Jelen drámai tudatfolyamnak kapcsolata a valósággal csak véletlen műve lehet.

Röné:
-Kedvesem, jó hogy látlak.
Frída:
-Én is örülök neked drága Röné-m.
R:
-Oh, ugyan. hisz megkopott a renörömém...
F.:
-Jól festesz ma.
R:
- Te is kedvesem.
F:
- Ugyan. ugyan.
R:
(sértődötten):
- Szerintem pedig igen.
F:
- Dehát ,nem nézek ki jól, beesett az arcom, megint nem aludtam egész éjszaka.
R:
- Velem is hasonlóak történnek...(lágy sóhaj)
F:
- Osztozol bajaimban, cirkalmas (vérczirmos) lelkű társam. Ez megnyugtat.
R:
(lelkesen)
- Igen, az élet mégiscsak egy apró kis sárga kanáritollhoz hasonlít!
F.:
- Nem, mert a kerti műanyag Flinstone-os gyerekpancsoló oldalai beesnek és hullámosak. (Gyártási hiba).
R.:
-Csaknem? Fénykép 1994-ből?
F.:
- De! Én már túlkorosként pancsolok, barnára igazán barnára sülve nagyanyám mostohaunokáival. Az egyiknek a család kollektíven elfejtette a nevét.
R.:
- Hol fogunk ezekkel az elfelejtett dolgokkal elszámolni?
F.:
- Lesz egy jókora lista. Az elfelejtett dolgok lesznek rajta. A semmiből felszikráznak majd a betűk, szép folyóírás lesz, olyan mintha valami ezer éves kódexből lenne...
R.:
- Meglehet...de addig még nagyon sokat kell várni és unatkozni. (sóhajt)
F.:
(kissé ingerülten)
- Én sosem unatkozom, Valika!
R.:
- Mindig csodáltam az energiáidat, Frida. Meglátjuk, hogy lesz...