kiállításokat nem , de festményeket mindig találni városunkban..

naaaa

kedves jó Röné.

el tetszett tűnni! tessék legalább blogolni...

három nyivákoló nővér II.

Időközben megérkezik Miss Pox, a legfiatalabbjuk. Egy avítt teázó félhomályos sarkában ül eddigi két szereplőnk, ide huppan le Pox egy bordó retardált fotelba.

M. Pox:
-Haliii, (koboldosan elbűvölő mosoly).....
Röné:
-Helóka.
F:
-Pooooxx, jó, hogy jössz.
M. P.:
Igen, én is örülök, hogy jövök.
Röné:
-Éppen Pepinkáról volt szó, és Nyúl-lipout citöj béli szellemjárásokról...mi tagadás, elrévedeztünk kissé.
M.P.:
-Bocsika, a késésecske miatt. A Védmű könyvtárban voltam, és véletlenül a bakancsomra ejtettem egy 6 kilós klasszicista építészet monográfiát. Pont egy érdekes épületnél nyílt ki...
F:
-Ahá, tehát a kenyér most nem a vajas felére esett, ugyebár?
R:
-Jaj, Fradika, imádom a szarkazmusodat...
F:
-Ugyan, ugyan...
Pox:
-na akkor én megyek is.
F:
-Micsoda? Hisz most jöttél!
Pox:
-Igen , igen, de megyek az üzbég intézet mentsük meg a koalákat Londonban-program ismerető előadására...

hétköznapi pszichózisok bla bla bla

mi sem mutatja jobban eme blog hangulatát mint az, hogy amint létrejött azonnal spam-nek minősítették az éter arctalan szürke eminenciásai.
és ez még fokozódni fog, mindenki örömére. ez a hely a gátlások nélküli rinyálás és szétfröccsentett kedélyállapotok hevenyészett jegyzeteit tárolja, csak nekünk, csak tőlünk. mindenki szabaduljon meg önmaga sötét oldalától.

három (nyivákoló) nővér

Jelen drámai tudatfolyamnak kapcsolata a valósággal csak véletlen műve lehet.

Röné:
-Kedvesem, jó hogy látlak.
Frída:
-Én is örülök neked drága Röné-m.
R:
-Oh, ugyan. hisz megkopott a renörömém...
F:
-Jól festesz ma.
R:
-Te is kedvesem.
F:
Ugyan. ugyan.
R:
-(sértődötten): Szerintem pedig igen.
F:
-dehát, nem nézek ki jól, beesett az arcom, megint nem aludtam egész éjszaka.
R:
-velem is hasonlóak történnek...(lágy sóhaj)
F: -
osztozol a bajaimban, cirkalmas lelkű társam. Ez megnyugtat.
R: -
Igen, az élet mégiscsak egy apró kis műanyag sárgarigóhoz hasonlít, nem?
F: -
Igen, eltaláltad pont erre gondoltam!
R: -
Mindig ugyanarra gondolunk. És mi van Pepinkével?
F: -
Pepinke? Óh, ő már a múlté, tudod jól...
R:
-Persze, persze csak kérdeztem.
F:
-De Röné...tudod, hogy már nincs semmi. Bár tegnap egész éjjel vele beszélgettem Nyúl-lipout-citöjben.
R:
-Oh! Nyúl-lipout citööööööj!
F:
-Oh! Oh!
R:
-A fiatalságunk ott bimbajzott, igen, egy helyen.
F:
-hihetlen, de megtörtént.
R:
-Nem kétséges, egy helyen, igen.Jaj nem is tudod, mennyit révedezek gondolatban arra. Arrafelé mentem tegnap "véletlenül" és láttam a kocsiját. Ott parkolt a Zöld fenyvesek utcájában...
F:
-Ez biztosan jelent valamit.
R:
-Igen, ez jelent valamit. Anyám is ezt álmodta tegnapelőtt, miután megevett két nagy véreshurkát.
F:
-Te jó, ég, te is arra gondolsz amire én?
R:
-Pontosan tudom, mire célzol.
F: (kissé fellengzős mosollyal)
-Mi mindig ugyanarra gondolunk.