félreértések

Nevezetes elhallásaimkra példát hoznék tinéktek

Egyszer egy vers címét (szerzője Liba Attila) úgy hallottam ki egy riportban magyar szakos kollégám szájából: Bűnről halovány árnyék.
Izgalmas cím, nemdebár?
Ellenben a vers címe, némi kutatás után amint kiderült, egyszerűen:
Bőr alatt halovány árnyék, 1927-ből, bajszos és nemzetes Attilától.

Emlékezetes továbbá konvenciózus félreértése a jelzőknek. Egyszer anyám azt mondja nekem: "Te, az a tanár olyan tüskés, nem?
-Igen, olyan kis kés.
Válaszoltam.

Tüskés helyett tehát kis kés.
Nem tudom egyáltalán miért, és miért ilyen pontosan emlékezem egyes apró részletekre a múltból. A lényeg, hogy akkor ilyesmiken még hahotarohammal tudtunk túl lenni. Annyira más volt azon a piros konyhabútoron ücsörögni és beszélgetni estébe nyúlóan...Szóval várok kedves két barátos-komámtól ilyen furcsa, apró emlékeket...

Szóljon zárásul a nagyon finom, már-már impresszionistán lebegő vers: (persze, megjegyzendő, és nem elhanyagolandó, hogy stílusa áthajlik a kubizmusba is, mivel a néger maszkok hatása formailag IGENCSAK érezhető a vers zárlatát képező utolsó sorban.)

"Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért."